A kereszt előtt hódoltak

Isten, aki emberré lett, ma meghalt értünk - hangzott el a nagypénteki szertartáson a szatmárnémeti Székesegyházban.

Nagypénteken a katolikus templomokban nincs szentmise. Ilyenkor Krisztus szenvedésére és halálára emlékeznek, a napra jellemző szertartással. Ez az év legcsendesebb liturgiája. Schönberger Jenő püspök is csendben vonult be este hét órakor, a szertartás kezdetén, jelenlevő papjaival, illetve a ministránsokkal, és borult le a Golgotát jelképező oltár előtt. Az olvasmány és a szentlecke után a kórus a passiót énekelte, amelynek végén megint csak visszatért a templomba a csend. Hiszen ez a csend napja - kezdte prédikációját a gondolattal Barta Barnabás segédlelkész.

„Isten Fia kilehelte lelkét, hogy nekünk életet adjon. Saját életét ajándékozta nekünk. Lelkének kilehelésével a mi lelkünket akarja megújítani, megmenteni. Jézus ezen a napon - a világ fájdalmának és gyászának a napján - nem csak testileg, hanem lelkileg is szenvedett: 'Halálosan szomorú a lelkem, maradjatok itt és virrasszatok' - Jézus szavai ezek Márk evangéliumából. Hozzá hasonlóan, ma a mi lelkünk is halálosan szomorú kell, hogy legyen, mert a mi bűneinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze. Az Isten, aki emberré lett, ma meghalt értünk. Isten ma is hajlandó meghalni az emberért, mert - ahogy Ferenc pápa fogalmaz - az Isten irgalom. A mai nap liturgiája a jelenbe hozza Krisztus keresztáldozatát. Nem megismétli, nem csupán megemlékezik róla, hanem megeleveníti" - hangsúlyozta ki Barta Barnabás.

A nagypénteki szertartás legfontosabb pontjaként Schönberger Jenő püspök felfedte a keresztet és a hívek elé emelte. Ehhez a kereszthez járultak aztán sorban - előbb a püspök, a papok, a ministránsok és a hívek -, megérinteni, csókkal illetni, hódolatukat kifejezni. A jelenlevők végül a nagycsütörtökön átváltoztatott ostyából áldozhattak, az Oltáriszentséget pedig a Szentsírhoz vitték, emlékezve Jézus testének levételére a keresztről, és a test sírba helyezésére.